A kötetben olvashatjuk a tradicionalista filozófia legnagyobb mesterének alapvető tanulmányait a 20. század két legfontosabb jobboldali diktatúrájáról - egészen másféle nézőpontból és következtetésekkel, mint amit megszoktunk.
A tanulmányokat részletes jegyzetapparátus, illetve a szerzőről szóló tanulmányok egészítik ki.
Ma a racionalizálás agyréme újra megjelenik, amikor eltüntetni és diszkreditálni akarják mindazt, ami egzisztenciális feszültség, heroizmus és egy mítosz galvanizáló ereje, csakhogy ezt nem egy politikai eszmény, hanem egy szociális eszmény és a fizikai jólét jegyében tennék. Azonban helyesen mutattak rá, hogy a mély válság elkerülhetetlen, amikor a prosperitás és a jólét végül is unalmassá válik. Ilyen válságok előjelei nem hiányoznak: ezek a vak, anarchikus és romboló lázadásnak mindazok a formái, amelyeket éppen a leginkább prosperáló nemzetek fiatalsága valósít meg. Ez a fiatalság észreveszi az úgynevezett fogyasztói társadalom keretében megvalósuló szocializált, racionalizált és materializált létezés abszurditását és teljes értelmetlenségét. A lázadás eme formáiban ennek az impulzusnak nincs többé tárgya...
... a közgazdasági determinizmus felismerhető a marxizmustól különböző, sőt vele ellentétes áramlatokban is. Itt ki kell mondanunk: ha ez a formula önmagában véve abszurd is, sajnos nem az a modern világban, mivel ebben az ember ezt a formulát egyre inkább igazzá tette. A tiszta homo oeconomicus absztrakció. De mint annyi absztrakció valósággá válhat, ha a részt az egésszel szemben hipertrofizáljuk és abszolutizáljuk. Amikor a gazdasági érdek válik uralkodóvá, természetes, hogy a gazdasági törvények leigázzák az embert, és ezek a törvények szinte autonómmá válnak, hacsak más érdekek nem jelennek meg, és nem lép közbe egy magasabb hatalom.
Bármilyen paradoxnak tűnik is, a demokratikus véleményszabadságnak magában kéne foglalnia annak elismerését, hogy antidemokratikus eszméket is szabad hirdetni, hacsak a demokrácia nem akarja átengedni a helyét egy erőszakos és zsarnoki rezsimnek, amelynek csupán az előjele más. (Egyébként több szerző megállapította, hogy kevés rendszer olyan türelmetlen és fanatikus, mint azok, amelyek naponta dicsőítik a szabadságot.)
