A hetvenes-nyolcvanas évek finn prózatermését reprezentáló kötetben négy írónő fogalmazza meg a szerelemről, a szeretetről, a megértésről vallott nézeteit.
Kerttu-Kaarina Suosalmi kisregényének kicsinyesen precíz és reménytelenül szerelmes állomásfőnök hőse imádata tárgyával kapcsolatban nagy titok leleplezésétől tart, s kénytelen újragondolni mindazokat az alapelveket, melyekhez mind ez idáig görcsösen ragaszkodott.
Eeva Kilpi egy szép szerelmi viszony megszűnése és egy újabb születése kapcsán arról a küzdelemről szól, melyet a nő kénytelen folytatni, ha életét a megszokottól egy kicsit is eltérően szeretné berendezni.
A másság meg- és elismerésének gyönyörű megfogalmazása Leena Krohn műve, melynek hőse különös rovarvilágból küldi beszámolóit kedvesének.
Pirkko Saisio a szeretet fogalmát egy zenetanár és a tanítványa között kibontakozó homoszexuális kapcsolat fejlődéstörténetébe ágyazva próbálja meg értelmezni kizárólag monológokból és dialógusokból építkező kisregényében.
