Felnőtteknek, akiket érdekel, hogy mit nem tanítottak, és gyerekeknek, akiket érdekel, hogy mit nem fognak tanítani nekik az iskolában.
Elnéptelenedik a táj, kiürülnek a falvak, örökre eltűnnek növény- és állatfajok, a szépség már nincs hová utat találjon, hisz a lélek tetszhalott állapotban van, vagy talán már meg is halt. Szerezzük hát vissza lelkünket! S ha ehhez túl gyengének érezzük magunkat, legalább gyermekeinknek segítsünk, hogy el ne veszítsék azt. Ne teljesítményt akarjunk kihozni belőlük, hanem az embert! Engedjük, hogy megmentsék a világot, ahelyett, hogy átörökítenénk rájuk annak halálos betegségét!
Útnak indulunk hát. Méghozzá üres tarisznyával. Mert azzal az útravalóval, amivel nap, mint nap próbálják teletömni a batyunkat, csak a boszorkány tanyájáig juthatunk. Márpedig mi Tündérországba készülünk - sőt, azon is túl, olyan világba, hogy "Tündérország még csak árnya" annak. És ígérem, hogy az út végére tele lesz az átalvetőnk.
