"...Ma két éve kezdődtek azok a dolgok, amikről beszélni akarok. Egy napon azt vettem észre, hogy a Liszt Ára, mely szigetemtől balra, csekély távolságban kuksolt eddig a vízben, jó néhány arasszal feljebb fekszik. Mikor jobban odafigyeltem, láttam, hogy lassan, de állandóan úszik fölfelé.
Nono, mondtam, furcsa, én azt hittem, hogy ez a kő le van ágyazva a folyó medrébe, de, úgy látszik, tévedtem. Ez nem egy fix pont, amire számítani lehet, ez megindult, és megy-mendegél, ez, úgy látszik, nem is kő, hanem valami állat vagy hal, nem is tudta, de sebaj.
Már jobban meghökkentem, mikor másnap csak azt látom, hogy a Hús Ára, egy csinos bokor a part mellett, nekilódul, és mint az őrült, elkezd futni fölfelé. Ez már nagyobb baj volt, utána dobtam a lasszót, és egy darabot még lecsíptem belőle, de egyre gyorsabban futott, és ma már ott van valahol a Drágakő-Erdő közelében, maga mögött hagyva az Ananász-fokot és a Pezsgőzuhatagot.
No, mondok, ez már baj, én azt hittem, hogy ez egy bokor, de nem, ez is megy magától, megindult, mint a dunsinanei erdő. Nyilván a csodák korát éljük..."
