Kiugorván a kádból, Archimédesz egyenesen az uccára szaladt, nem bírt magával. Az első ember, aki szembejött, volt osztálytársa, Apolloniusz, jelenleg hivatalnok az Athén-Alexandriai Kereskedelmi Banknál.
- Heuréka! - ordított Archimédesz, - kérlek szépen, mit szólsz hozzá? Minden vízbemártott test annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya. Most jöttem rá!
Apolloniusz komolyan nézett rá.
- Sag' schon! - jegyezte meg aztán görögül. - Bár inkább azt tudnám, mennyit veszít súlyából a Salamis-részvényem, ha Kontreminoszba megyek.
Szólt, legyintett és odébbállt.
- Ostoba állat! - lihegte a tudós. - Hitvány csőcselék! De honnan is tudná a boldogtalan, hogy felfedezésem, mely új korszakot nyit meg a természettudomány történetében, mit jelent, mely fontossággal bír! Megyek és melegiben elmondom Lepidosznak, a Ptolemaeus-Akadémia elnökének!
Az elnök szívesen fogadta Archimédeszt. Meghallgatta a tételt, összehúzott szemmel bólogatott, jelentette, hogy a dolog nagyon érdekes, efféléről volt ugyan már szó, ha nem is ebben a formában - és felsorolta mindazoknak az akadémiai tagoknak nevét, akik foglalkoztak a kérdéssel. Megigérte, hogy összehivja a kongresszust, ahol vita tárgyává teszik, mint felmerült lehetőséget s a Tudományok Enciklopédiájában kijelölik megfelelő helyét. Ehhez persze idő kell.
(előszó)
