Kárpáti rapszódia

Ez a regény írójának is, de a kialakuló szocialista-realista irodalmunkak is a legtöbb kaidást megért alkotása.
A regény elsősorban korrajz, vagy mint az író mondja: „krónika”, hiteles és széles rajza a „békebeli” Magyarország rothadtságának és az 1919-es hősies kárpátukrajnai szocialista forradalomnak.
Illés béla szülőföldjének, Kárpátaljának történetét mondja el, ahol magyar, szlovák, rutén, zsidó lakosság él egymás mellett. A nemzetiségi ellentétek eleinte megbontják a munkások egységét. A közös érdek azonban lassanként megszünteti az ellentéteket. Ezt a fejlődési folyamatot, a kapitalizálódást, vele a munkásmozgalom erősödését, a nemzetiségi ellentéteket, illetve ezek feloldását a munkásmozgalom segítségével, az író rendkívül színesen mutatja be. Saját élményei, saját fejlődésee szorosan összekapcsolódnak ezekkel az eseményekkel.
Az első részben (Új bor) Bálint Géza még gyerek, aki lassanként veszi észre az összefüggéseket, de Fóti János, Szevella Fülöp, Esze Tamás és még sok más forradalmár hatására egyre jobban megérti az eseményeket.
A második részben (Erdei emberek) már a felnőtt Bálint Gézát és rutén barátját, Mikolát látjuk, akik részt vesznek a világháborúban, majd 1919-ben megszervezik a Vörös Gárdát, amelyet azonban hősies harcok után a túlerő szétszór.
A harmadik rész (ZSatkovits Gergely királysága) a háború utáni Kárpátalját mutatja, amelyet a francia és amerikai nagytőke igyekszik megszerezni a maga számára a legnagyobb csalások árán.
Soha még egy regény nem tudta ilyen meggyőző erővel, emberi sorsokon keresztül megmutatni a nemzetiségi kérdés valóban humánus megoldásának útját-módját. A könyv világosan kimondja: a kisnépek jövőjének alapja a közös összefogás és harc mindenféle elnyomás ellen.