"Az ember nem marad örökké a Földön. Kilépve megszokott bolygójáról egyszer, talán csak évszázadok múltán, kilép magából a Naprendszerből is." Kaszás István regényében az emberiség több ezer éves ciklusokban egyre több és egyre távolibb bolygóra jut el, a Galaktika csillagai örök kihívásának engedelmeskedve. De "átkozottul sok minden van a Galaktikában, ami előtt még értetlenül állunk" - mondja egyik hőse valamikor a XXX. században... És még évezredek múltán is újabb kihívások teszik próbára a létéért, fennmaradásáért küzdő embert - galaktikus háborúk, értelmes lényekkel és érthetetlen erőkkel való találkozások -, mert "hiába jutottunk el a csillagokba, még mindig érezzük a kihívást, mely belőlük árad... éppúgy, mint régen. És mindig is kihívás marad, amíg csak élünk - és amíg csak lesznek állócsillagok." A kozmosz értelmes lényeivel való találkozások következményeit azonban - akárcsak ma - valószínűleg sohasem lehet előre biztosan kiszámítani. Ez tág teret enged a fantáziának - és Kaszás István bőven és kitűnően él ezzel a lehetőséggel, az olvasók biztos örömére.
