Kay Redfield Jamisonnak nem kevés bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy pszichológusként nyilvánosságra hozza, nemcsak kutatója és gyógyítója a mániás depressziónak, hanem áldozata is. Önéletírásában szokatlan őszinteséggel veszi számba a mániás depresszió ijesztőbbnél ijesztőbb tüneteit, a mániás, depressziós és pszichotikus időszakokat, a gyógyszeres kezelés szükségességét és kellemetlen mellékhatásait, a halálvágyat és az élni akarást, de sosem felejti el hangsúlyozni, a gyógyulás lehetséges, meg lehet és meg kell tanulni együtt élni a betegséggel. Neki sikerült. De nem győzi újra meg újra elmondani, milyen sokat köszönhet orvosainak, szerelmeinek, családtagjainak és munkatársainak, akik megértéssel fogadták betegségét, segítették, támogatták. Mindezért viszonzásképpen annak szenteli életét, hogy a betegségről szerzett tapasztalatait hasznosítsa kutatásaiban, a tanításban és a tanácsadásban. Minden szavával igyekszik feltárni az olvasó előtt ennek az ellentmondásos betegségnek a lényegét, mely pusztítani és alkotni egyaránt képes, és minden erejével küzd azért, hogy megváltoztassa a közvélekedést a pszichiátriai betegségekről, elsősorban a mániás depresszióról.
