A háborúk sorsa a csatatereken dől el; az ember sorsa sehol sem. Csak alakul, lassan, esetlegesen. Az író tud erről: Amerika "második függetlenségi háborúja" mindössze a történelmi díszletet szolgáltatja, de az már a cselekedeteiért felelős egyén dolga, hogy miként birkózik meg hideggel, börtönnel és folyton ingadozó reménytelenséggel. Segítséggel vagy gyakran anélkül, egyedül. Most, a regényben névvel fellépő egykori névtelen hősök nehezen fogadják a vereséget, ám a győzelem megélése sem könnyebb: ellenben értelmes elfoglaltság s önmagában hívő akarat feloldhatja az elviselhetetlennek érzett pillanatokat, órákat, sorsokat.
