Miután a szerző alaposan tisztázta a „fekete óvszer slankít” és a „milyen érzés denevérnek lenni?” problémakörét, elhatározta, hogy egy új univerzumot teremt azoknak, akiknek még a Mars is túl közel van. Épített tehát, amiből lehetett - hol egy elkopott ácsceruza, hol egy rothadó méhlepény, hol egy személyre szabott vastagbélrák, súlyos komplikációkkal nehezítve... Ebben a világban húsvéti nyuszik helyett a bokrok mélyén benga kategorikus imperatívuszok süvítenek ránk, abban a világban, melyet jobb híján jövőnek nevezünk, s jegyezzük meg, először Kerekes Tamás járt ott, ahonnan egyébként még nem tért vissza utazó.
