A Kossuth család életébe már jóval a szabadságharc előtt beleszólt a történelem. Zsuzsanna, bátyja révén, egész fiatalon megismerkedett kora égető problémáival. Míg más fiatal lány bálozott, ő a Törvényhatósági Tudósítások kis szerkesztőségi szobájában Kossuth Lajos valóságos „titoknokaként” buzgólkodott. A szabadságharc idején mint a tábori kórházak főápolónője fáradhatatlanul járta az országot. Férje elvesztése csak rövid időre bénította meg, bátyja hívó szavára vállalta a nagy felelősséggel, sok gonddal járó feladatot. A világosi fegyverletétel után többször bebörtönözték, végül emigrálnia kellett. Brüsszelben, majd később New Yorkban, még betegen is ő gondoskodott családjáról. Az erős egyéniségeket a sors gyakran próbára teszi. Életében a legnagyobb tragédiát talán mégis az jelentette, hogy Kossuth sohasem bocsátotta meg a sikertelen Makk-féle összeesküvésben való részvételét, és Zsuzsannát tette érte felelőssé. A jellemükben oly sok hasonlatosságot mutató testvérpár kapcsolatának ábrázolása külön érdeme az életrajznak.