Királynék városa

Egyszerre belülről és kívülről…Ez a szociográfiai megközelítésmód egyik műfaji lényege, és ezt sikerült megvalósítania Thiery Árpádnak Veszprémről szóló könyvében. Egyszerre tudott ugyanis meghitt otthonossággal és a tér- és időbeli távlat biztosította tárgyilagossággal mozogni városában, amelyhez életének és pályájának egy meghatározó szakasza kötötte. A bennszülöttek elfogultsága nélkül van otthon e városban, melynek „felfedezésére” vállalkozik. Szerencsés csillagzat alatt – tegyük hozzá azonnal! Hiszen a „felfedező” író és újságíró egy személyben. Író, aki szabad kézzel formálhatja fikcióvá a valóságot, s újságíró, aki a valóságot fogja vallatóra, hogy tényeket közöljön, informáljon. Írói szubjektivitás és újságírói objektivitás keveredik tehát – a műfaj diktálta szigorú arányokban – e könyvben. Thiery Árpád „saját” Veszprémje sohasem tolakodik az előtérbe, csak ott és annyira van jelen, hogy megértesse az olvasóval: e „saját” Veszprém elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a szerző immár a szociográfus szemével fedezze fel – újra – városát.
Veszprém nem egyszerűen egyik vidéki városunk a sok közül. „Felfogás és homályos elvi indítékok alapján mondják munkásvárosnak, egyetemi városnak, turistanevezetességnek, közigazgatási központnak, diákvárosnak, a vegyipari kutatás városának. Noha bizonyos mértékben valamennyi érvényes, egy se meghatározó. Veszprém egy a közepes magyar városok közül, amelynek ahhoz, hogy nagyváros lehessen, mindenekelőtt erős iparra és magasan képzett értelmiségre van szüksége” – írja Thiery Árpád. Bonyolult konglomerátum; múlt, jelen és jövő egyszerre van jelen nemcsak e kiragadott tömör jellemzésben, hanem az egész könyvben. Hiszen a szerző élő szervezetet vizsgál, erről készíti rétegfelvételeit. Rokonszenves írói alázattal vállalja fel a cicerone szerepét; hol üzemlátogatásra, hol vári sétára, hol történelmi emlékhelyek, dokumentumok felkutatására, hol futurológiai kirándulásra invitál. Ajtókat nyit meg előttünk, azokhoz, akik e város életéről, fejlődéséről felelősen döntenek, illetve hétköznapjait formálják. Dokumentumokat tár fel a múltból, visszaemlékezéseket szembesít a történelmi tisztánlátás igényével. Gondokról, konfliktusokról szól, mert tudja, hogy ezek feltárása és ütköztetése az első és elkerülhetetlen lépés a problémák, ellentmondások meg- és feloldása felé. Mert Thiery Árpád könyve meggyőzően érzékelteti, hogy a „királynők városának” patinás múltjánál csak egy izgalmasabb: a jövője. Ennek alapkőletételéről szól ez a könyv.