Emlékkönyv Kogutowicz Manó (1851-1908) halála 100. évfordulójára A 21. század elején még százezrek számára ismerős ez a különös név: Kogutowicz Manó. A hetvenesek még az ő térképeiről tanultak, az ettől fiatalabbak pedig szüleik, nagyszüleik könyvei között találkoznak a híres kartográfus térképeivel. A név márkanév lett, a jó térképet jelenti ma is. Az 1880-as évektől kezdve az ő iskolai falitérképein, atlaszain több generáció nevelkedett. Annyira szépek és jók ezek a mappák, hogy több mint száz év elteltével is úgy hatnak, mintha tegnap rajzolták volna. A véletlenek összjátéka-képpen ez a lengyel-morva származású ember 1881-ben Sopronba került, ahol kartográfus tehetségével magára vonta a magyar tanügyi körök figyelmét. Kogutowicz Manuela, az unokája így írt róla: „Végtelenül szimpatikus, kellemes és nyugodt ember volt. Nehéz küzdelmeken keresztül jutott el a sikerig, mint általában mindazok, akik rövid pályát futnak be a földi életben (1851-1908)." A magyar kartográfusok halála után száz évvel is sokat köszönhetnek neki, sokat tanulhatnak tőle. Elsősorban a magyar földrajzi nevek szeretetét, ápolását, a rajzi vonalak tisztaságát, szépségét, a térképi tartalom hitelességét, a mindenre kiterjedő ellenőrzést. Hogy ne fordulhasson elő olyan szarvashiba, hogy egy budapesti kiadású Segesvár térképről (2002) hiányzik a Petőfi-emlékmúzeum. Illik tudni, a Segesvár melletti fejéregyházi csatában esett el a legnagyobb magyar költő 1849. július 31-én. A szerzőnek abban a szerencsében volt része, hogy 1986-ban Washingtonban és 1996-ban Sydneyben találkozhatott a nagy térképész unokáival. Ok úgy tudták, hogy Emánuel Kogutowicz azért jött Magyarországra, mert hívták, mert itt nem volt elég képzett kartográfus. A Bécsből és Sopronból beszerzett dokumentumok bizonyítják, hogy a német-olasz származású Rose Kapeller (Di Capello) és Emánuel szerelmét Kari Kapeller zongorakészítő mester nem nézte jó szemmel, az apai harag elöl a fiatalok Sopronba szöktek, ahol Rózát Montag Jakab ügyvéd örökbe fogadta, Emánuel (1881-től Manó) pedig a Lähne-magániskola bennlakó tanára lett. A bécsi Katonai Műszaki Főiskola jó ajánlólevél volt. Sopronban készítette el Vas vármegye (1884), majd másodikként Sopron vármegye (1885) iskolai fali térképét, amely utóbbival országos hírnévre tett szert. 1890-ben alapította meg a Magyar Földrajzi Intézet elnevezésű térképészeti vállalatát, amely a magyar iskolákat magyar nyelvű térképekkel látta el az eddigi német helyett. A „földrajz" abban az időben szó szerint a Föld lerajzolását, a kartográfiát jelentette. A szerző 1994-ben még 542 Kogutowicz-térképet talált Magyarországon. Ezekről írt könyve (Kogutowicz Manó térképei, 1995) nagy siker volt. Helga Nilsen, az egyik ausztráliai dédunoka biztatására angolul is kiadta (Manó Kogutowicz the great hungarian cartographer, 1997). A százéves évfordulóra álljanak itt Thirring Gusztáv sorai: „Rajongott mindenért, ami szép és nemes, lelkesedett a szép természetért, de lelkesedett új hazájáért is, melyet hűségesen szolgált."
