A ló több évezrede óriási hatással van civilizációnk fejlődésére; nélküle egészen másként alakult volna az emberiség sorsa. Az ember már a történelem előtti idők kezdetén sem ízes húsú zsákmányt látott a lovakban: szállítóeszközként, szerszámként, hadigépezetként használta őket. A ló ráadásul szenvedélyes érzelmeket, vágyakat ébresztett benne, vándorlásra és hódításra ösztönözte, meghatározó szereplője lett megannyi emberi életpályának és történelmi eseménynek. Festőművészek, szobrászok, költők és zeneszerzők számtalan nemzedékét ihlette meg a ló: alkatának, képességeinek ábrázolásában sok nép, kultúra mutatta meg önmagát, a világról alkotott szemléletét. Ló és ember egybeolvasztásával a mitológia, a képzelet megalkotta a kentaurt és a szárnyas Pegazust, a való életben pedig a ló alkalmazkodott minden éghajlathoz és környezethez, részévé lett életünknek, megszámlálhatatlan formában felbukkan szóhasználatunkban, öltözködésünkben, gondolkodásunkban, álmainkban - volt idő, amikor ember és ló nem lehetett meg egymás nélkül. Tenyésztés útján befolyásoltuk, szabályoztuk négylábú társunk tulajdonságait, más-más célokat szolgáló fajtákat hoztunk létre, miközben a ló továbbra is hatást gyakorolt gazdája és barátja, az ember modus vivendijére. Idővel teret nyertek a géperejű járművek, ám mióta egyre világosabb számunkra, hogy tisztelnünk, óvnunk kell a természetet és a benne élőket, a ló újra kedves barátunk, társunk lett a sportban és a szabadidős tevékenységekben. A kötet fotói ízelítőt adnak a ló és az ember kapcsolatának immár háromezer esztendős történetéből.
