Hagyd! Mi közöd az egészhez? A kétkedés, a lemondás hangjai. Így próbáltak óvni - különböző okokból -, amikor szóba került, hogy min dolgozom. Mert elhatároztam, hogy könyvet írok, mindarról, ami 2006. szeptember 17. után Magyarországon, Budapesten, az éj leple alatt történt. Mindarról, amit el akartak fedni előlünk. Azoknak a vétlen fiataloknak a sorsáról, akiket a város különböző pontjain a rendőrség összefogdosott. A gyalázatról, a jogtalanságról, ami ekkor és azt követően zajlott. A szenvedésről, amit nekik és szeretteiknek el kellett viselniük. A megmentésükért folytatott küzdelem felért a legizgalmasabb filmmel. Igaz ugyan, hogy a forgatókönyvet nem mi írtuk, mi csak igyekszünk megváltoztatni a hatalom által kigondolt "véget". Hogy őszinte legyek, nem volt szándékomban, hogy hónapjaim számomra ismeretlenek életében fonódjanak össze. Nincs szereplési mániám, nem képzelem magam hősnek, s unom már az állandó hadakozást. Nő vagyok, feleség, anya, szándékaim szerint jóindulatú lény. Akinek hosszú ideje foglalkozása az újságírás. És még nem felejtette el, hogy miben hitt annak idején. Ezért nem tudtam ez elől a feladat elől kitérni.
