1989-ben még nem volt Facebook, nem volt Instagram. Se Youtube, se Google. Telefon csak vezetékes volt, a tévék pedig akkorák voltak, mint ma egy sütő. És még volt köztük fekete-fehér. Az amerikai filmek még hónapos, éves késéssel jutottak el a magyar mozikba, a tévében pedig csak két csatorna volt.
És akkor, abban az évben még itt voltak az oroszok, a gyerekek közül sokan még kisdobosok, a nagyobbak pedig úttörők voltak. Abban az évben még csak egy párt volt Magyarországon a Parlamentben, és mindenki tudta, hogy nem érdemes szavazni. Úgysem változik soha semmi.
AZTÁN MINDEN MEGVÁLTOZOTT.
Most, 2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján felkértünk néhány szerzőt, akik a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek vagy kamaszok, és saját, személyes élményük van ebből az időszakból, meséljenek arról, milyen volt nekik 1989.
A kötet szerzői: Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Laboda Kornél,
Lackfi János, Magyari Péter, Mán-Várhegyi Réka, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Szabó Borbála és Vörös István.
