Kovács Éva - Árpád-kori ötvösség

Az Árpád-ház a kereszténység felvétele után háromszáz évig uralkodott Magyarországon: Szent István 1000 körül történt megkoronázásától 1301-ig, III. András haláláig. A  művészet történetében háromszáz év nagyon is hosszú idő ahhoz, hogy egységes stíluskorszakkal számolhassunk, de több érv szól mégis amellett, hogy ezt a magyar történetírásban és művészettörténetben hagyományos korszakot tekintsük a középkori magyar ötvösség története első szakaszának is. A megmaradt emlékek nagy része összefügg az Árpádokkal: királyi jelvények és királyi megrendelők számára készült tárgyak vagy az ereklyetisztelet olyan emlékei, melyek az uralkodói reprezentációhoz kapcsolódnak, s végül királyi pecsétek. A másik szempont, ami az egységes tárgyalást biztosítja, az, hogy az Árpádok kora nagyjában egybeesik a román művészet történetével Magyarországon. Ekkor alakult ki pre-román Ottó-kori, itáliai, bizánci, honfoglalás kori magyar és helyi előzmények ötvöződéséből, ekkor következnek el tevékeny és gazdag korszakai a pécsi és esztergomi centrumok kisugárzásában és kései virágzása a XIII. század derekán, a jáki építőműhely tevékenységével.