Kovai Lőrinc - Fáklyatánc I-II.

A Fáklyatánc a magyar nép szabadságvágyának, nagy forradalmi harcának regénye. Voltaképpen háborús regény, a függetlenségért és belső szociális átalakulásért küzdő emberek története, akiket az író a fegyveres harc lendületében, honvédő szerepükben mutat be. Kovai a tőle megszokott nagyvonalú ecsetkezeléssel hatalmas tablóban, európai viszonylatban tárja elénk történelmünk e nagyszerű napjait. Az európai forradalmak fáklyái egy időben gyulladtak ki s a magyarországi szabadságharc fényei még akkor is világítottak, amikor Párizsban és Bécsben az abszolutizmus zsarnoksága hallgattatta el a tömegek forradalmi hangját.
A cselekmény hatósíkja igen nagy. Egészében felöleli a magyar történelem 1848-as eseményeit, megeleveníti a párizsi és bécsi forradalmi napokat. A regény Kossuthnak a budai várbörtönből való kiszabadulásával kezdődik. Színes képekben ábrázolja a márciusi napok nagy felszabadulását, majd a kirobbanó harc tényeinek leírását kapjuk. Külföldi forradalmárok és magyar parasztkatonák – diákok és munkások találnak egymásra a közös harcban.
Az aradi vértanúk kivégzésének drámai leírásával nem fejeződik be a regény cselekménye. Az abszolutizmus fojtó szorításából szabadulni vágyó emberek hitéből, erejéből érzi az olvasó, hogy a szabadság nem veszett el, mert szellemi, érzelmi és etikai ereje tovább él, és kizárja az elbukást. A tömegek szabadságvágya tovább izzik, s Garibaldi zászlaja alatt újra lángra lobban.
A Fáklyatáncban a történelmi emlékanyag és a költött regényfigurák sorsának összeszövése áttekintést ad az akkori társadalom valamennyi rétegéről. A történelmet formáló nép, melyet Kossuth hívó szavára állt helyt, amíg csak az események alakulása ki nem ütötte kezéből a fegyvert.