Miként került terített asztalunkhoz Észak-Amerika talán legpompásabb vendéglőjének, a New York-i The Four Seasons-nek a vezetője? Ki is tulajdonképpen a mi erdélyi lakománk: e krúdysan nosztalgikus és mégis meglepően új összeállításban jelentkező gasztronómiai kötetünk megálmodója és megvalósítója - Kövi Pál? Miként került a romániai magyar írók, az erdélyi magyar szépírás egyik műhelyébe, az Igaz Szó szerkesztőségébe, ahol kérésének megfelelően évekkel ezelőtt, nem terített asztalhoz ültettük, hanem kerekasztal tanácskozásra hívtuk meg: baráti kézfogásra, hogy ebből a kézfogásból majd a baráti kézfogások egész láncolatából megszülessen ez a kötet, amelyet most az olvasó figyelmébe ajánlunk. Hosszú évekkel ezelőtt a Manhattan szívében tündöklő The Four Seasons-ban találkoztunk először vele, amikor az Egyesült Államokban előadóestekkel turnézó feleségemmel, Ádám Erzsébettel együtt megtisztelt lenyűgözően előkelő vendéglője terített asztalával. A poézis és ételkultúra frigyét példázó vacsora: a "habos, rengő, ínycsiklandó" ételek szemkápráztató parádéja, egy-egy húsos tál, amely inkább hasonlított nagymester fantáziájával megalkotott akvarellhez, mint elfogyasztásra szánt jó falathoz, utólag bevallhatom, némileg elvonta figyelmemet arról a magas szintű értekezésről, amelyet rokonszenves házigazdánk az erdélyi gasztronómia múltjáról és lehetőségeiről rögtönzött megismerkedésünk első óráiban. De ő nem zavartatta magát. Átgondoltan, céltudatosan "táplált" a maga tervével, elgondolásával, több évtizedes álmával, s mire a kora estétől éjfélig tartó, valóban a század szintjén feltálalt, lukulluszi vacsora végéhez értünk - sorsom elvégeztetett. Észrevétlenül beoltattam a Kövi Pál-féle fourseasons-szérummal: az erdélyi gasztronómiával. És azután mintha minden magától történt, pergett volna... Kövi Pál írt, táviratozott, telefonált és pontosan a jelzett időben megérkezett Marosvásárhelyre. Aztán elkezdődött, ugyancsak előre kidolgozott munkaterve alapján, napra, órára megszabottan az úttörőmunka, az erdélyi gasztronómia őserdejének átfésülése. Majd Kövi Pál elutazott, de a következő évben ismét jött, ételreceptekkel, a fél világot átfogó gyűjtőmunkájának eredményeivel megrakottan. S ez így ment esztendőről esztendőre. Ő megtanulta, hogy az ember legféltettebb vagyona az idő, megállás nélküli iramot diktált tehát hagyomány-receptgyűjtésben és kéziratszervezésben egyaránt. Bámulatos szakértelme, több évtizedes gyűjtőmunkája s nem utolsósorban már-már a megszállottak elszántságával megvalósított áldozatot, fáradságot nem ismerő munkastílusa-ritmusa nélkül ez a kötet nem jött volna létre. Igaza volt, amikor a kezdet kezdetén, az első Nyárád menti faluba érkezve böngészni kezdte a régmúlt századok homályából fényre került, pergamenekre rótt, kézírásos recepteket, mondván: Bartók és Kodály példáját követő gyűjtőmunkára van szükség. Mert a népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték, páratlan művelődési kincs rejlik az erdélyi gasztronómiában. Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyre, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbra jutunk tudás és szellem dolgában... "Perzsául tízmillió ember tud a világon" - mondatja Krúdy Gyula egyik alakjával. "De vajon tud-e tízmillió ember úgy enni, ahogy a természet rendje megköveteli? Az embereket enni kell megtanítani. Minden évszakban, sőt minden hónapban azt egyék az emberek, ami a világkalendárium szerint a legegészségesebb. Nyomban jobbak lesznek az emberek. Ez lenne Krúdy Gyula családjával különben rokonságban élő Kövi Pál ars poeticája is? Bizonyára valamilyen ehhez hasonló hit munkál benne. Talán ezért adták New York-i vendéglőjüknek a The Four Seasons - Négy évszak nevet. Hogy minden évszakban azt egyék az emberek, ami a legegészségesebb, ami a legnagyobb gyönyört, élvezetet kelti.
