A magyar történelem kutatás nem tekint vissza nagy múltra, mindössze kétszáz esztendőre. A 18. század végén jelennek meg az első – jezsuita és latin nyelvű – munkák a magyarok történelméről, melyet szerencsére felvált néhány magyar munka is (Csétsényi S. Ignác vagy épp Dugonics Andrástól).
A 19. század elején legnagyobb hatású, de tárgyában szabadgondolkodású könyvtáros kutatója Horvát István volt, a magyar nagykönyvtár (Múzeumi könyvtár) első igazgatója.
A magyar történelem búvárlat igénye, szelleme a 19. században robbant be alaposabban a közéletbe és több tucat kiváló tudós született, elsősorban a dualizmus korában.
Csakhogy ezen kutatók egy teljesen szűz, új tudományosság alapjait kezdték lerakni és az őstörténet ennek csupán egy szelete volt. Éppen ezért a magyarság őstörténetére vonatkozóan a krónikás hagyományból építkezett mindenki, kivéve azt az újabb generációt, amely a külföldi források ismereteit kezdte nemzeti nyelvünkre átültetni.
Látnunk kell, hogy egy őstörténeti válogatás kötet összeállításánál rendkívül szűkös keretből dolgozhatunk.
Becsüljük meg amink van és amink megmaradt!
*
A Kötetbe Felvett Művek:
• dr. Szombathy Ignác: Kútfőtöredékek magyarok történelme jász korszakához (Kr. e. 112 – Kr. u. 378.) (1875)
• dr. Cserép József: A magyarok őshazája és őstörténete (1933)
• Fejér György: A kunok eredete (1850)
• Fejér György: A kazárokról (1851)
• Barna Ferdinánd: Ősvallásunk főistenei (1881)
• Fischer Károly Antal: A magyar őstörténetírás hanyatlása (1904)
• Dankovszky Gergely: A magyar nemzet maradéki az ősi lakóhelyekben (1826)
• Ó-Gyallai Bese János: Tudósítások a Kaukasus mellékéről, mint a magyarok hajdani lakhelyéről (1-4. levél) (1829-30)
• Galgóczy János: A kaukázusi népek őstörténetéhez (1901)
• Horvát István: Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a nemzeti nyelv ügyében (1815)
