Fenyegető levelet találnak a Stockholmból New York felé tartó, négyszáz utast szállító Boeing fedélzetén. Azt követelik benne, hogy a svéd kormány vonja vissza egy bizonyos „biztonsági kockázatot jelentő egyén" kiutasítási határozatát. Ha ezt nem teszik meg, a gépet felrobbantják. A vészhelyzet elhárítói - köztük a szerző előző köteteiből ismert Alex Recht és Fredrika Bergman - csakhamar úgy érzik, hogy a lehetőségeik végére értek az idővel folytatott pokoli harcban. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az amerikaiak attól tartanak: akár a 2001-es terrortámadás is megismétlődhet...
Kristina Ohlsson a negyedik és ez idáig legjobb krimijét írta meg, ez pedig nem kevés, mivelhogy kezdettől fogva remekül ír.
Lotta Olsson, Dagens Nyheter
Még ha kitalált is a történet, éles képet ad a nyitott társadalom ingatagságáról és arról, milyen választások elé állítja az egyént és az országot.
Részlet a könyvből:
"Washington D. C., Amerikai Egyesült Államok
Kora este volt, amikor az 573-as számú járat elindult az Egyesült Államok felé. Bruce Johnson az irányítótorony ablakából végtelen hosszú leszállópályákat látott odalent. A teremben csend volt, és ő szinte észre sem vette, hogy visszatartja a lélegzetét. Még mindig nem kaptak utasítást. Még mindig nem tudták leszállhat-e a gép.
Bruce nézte a rendőrautókat, a mentő- és tűzoltókocsik hadát, amelyek a lehető legközelebb parkoltak a leszállópályához. Senki sem tudta, hogyan végződik majd a dráma. Vajon elszabadul a pokol? A terrorelhárítók fekete ruhás embereit nem látta, de tudta, hogy előreszegezett fegyvereikkel várnak a sötétben. Egy gondolat suhant át az agyán:
A túszokat lelőjük. Ez az első számú szabály."
