E két költői szépségű regény ez érett Krúdy fölényes művészetű alkotói periódusában keletkezett: Az útitárs 1918-ban, az N. N. (Egy szerelemgyerek története) pedig 1919-ben. A "történet" mindkét regényben voltaképpen csak ürügy, szinte megfoghatatlan és nehezen körvonalazható alkalom arra, hogy a jellegzetes krúdys életérzés a megállíthatatlanul rajzó hasonlat-, képözön pompájában testet öltsön. Az N. N. az örök, odüsszeuszi férfiúi nyughatatlanság és feloldhatatlan magány szomorúságát zengi, Az útitárs a donjuani életforma elégiáját a szűz Eszténával való találkozás kapcsán, ahol e kétféle, összebékíthetetlen alkat tragédiáját elemzi.
