Krúdy Gyula - Madárijesztő manó

"Madárijesztő Manó már öreg legény volt, ezért nem is öltözködött valami divatosan.
Még a papok is bajuszt hordtak abban az időben, mikor az ő kabátja új volt. Ebben a kabátban nagyapóka ült rá a puskaporos hordóra Komárom ostroma idejében. Nagyapóka pipájától a hordó felrobbant, nagyapóka a levegőbe repült, de nem történt nagyobb baja, csak a kabátja szakadt diribdarabokra. De ott volt a kertben Madárijesztő Manó, neki így is jó volt a kabát."
Madárijesztő Manó kalapja is volt már vagy százesztendős, még Napóleon idejében hordta egy postakocsis. Ebben az ütött-kopott öltözékben őrizte az öreg, házsártos madárijesztő a gyümölcsöskertet. Vitézül harcba szállt minden betolakodóval, ádáz csatába fogott a cinkékkel, a zöldharkállyal, a furfangos seregélyekkel, de még a töviskes disznó meg a vakondok sem állhatott meg a szeme előtt. Az ő kerti kalandjait meséli hát el az író kedves, tréfás hangon. Soraiból mély ember- és természetszeretet árad, lírai ihletettsége, ízes, veretes stílusa felejthetetlen élményt nyújt.
Krúdy Gyula – a XX. századi magyar széppróza egyik kiemelkedő, egyéni hangú alakja – régi jó ismerőse a felnőtt olvasóknak. Kevesen tudják azonban, hogy Szindbád és Rezeda Kázmér atyja, A vörös postakocsi írója szívesen mesél a gyerekeknek is. A Madárijesztő Manó meséi először jelennek meg könyv formájában, és ezzel az ünnepi kiadvánnyal szeretnénk megemlékezni az író születésének 100. évfordulójáról.