„… Mindenki a Forráshoz igyekszik, mindenki úton van. Van akinek az útja ehhez a Forráshoz napfényes, virágokkal borított mezőn vezet és van akinek az útja hegyen-völgyön át vezet, nehéz terhekkel. Mindkettőjüknek menni kell, mert a szomjúság hajtja őket. Talán nem is tudnak egymásról, de ha tudnának, akkor sem biztos, hogy cserélnének egymással. Aztán egyszer találkoznak. Nagy az öröm, mert eljutottak a célig. Ekkor már nem fontos az út, mert az út csak eszköz a célig, a Forrásig. Te, aki vándor vagy mint én és igyekszel a Forráshoz, ne add fel, mert menni kell, keresni kell és találni kell. Először az utat kell megtalálni, annak az elejét. Minden út jó út, mely elvezet valahová, csak van olyan amelyről vissza kell fordulni. Ezért légy türelmes és kitartó, mert a jó út keskeny és a türelmetlenek előtt rejtve van. Az úton csak egy ember fér el egyszerre és csak egyedül tud végigmenni rajta. Lehetnek segítők, de ők vagy az út szélén állnak vagy a Forrásnál. Az az út nem jó amelyen többen mennek egyszerre egymás mellett, mert van aki előbb fárad el, van aki hajtani akar. Zűrzavar támad és ez elveszi az erőt, megöli a lelket. Az utak száma végtelen, mint az emberi lélek, mind mind a forráshoz igyekszik. Én ezek közül egyet szeretnék megismertetni, egy lehetséges utat, mely több, mint aminek látszik. Kíváncsivá tenni az olvasót és nem pedig meggyőzni. Aki úgy érzi, hogy ezen kell végigmenni, az érteni fog engem, akinek nem ez az útja az keressen, mert találni fog!”
