Kopfrkingl úr maga a megtestesült jóság; példás cseh hazafi, példás állampolgár, férj és apa, s foglalkozását már-már mániákus áhítattal tisztelő és végző alkalmazott.
Kopfrkingl úr maga a megtestesült gonoszság; példás német hazafi, példás fasiszta, családját kiirtó, engedelmes és mindenre elszánt híve az "új rendnek", s foglakozásában eme új rend megteremtésének egyik fennkölt és nagy lehetőségeket rejtő eszközét látja.
Kopfrkingl úr a prágai krematórium dolgozója.
A két Kopfrkingl úr között áthidalhatatlannak látszó ellentétet Fuks a pszichológiai horror maga termette sajátos eszközeivel hidalja át, tökéletes hitelességgel ábrázolva Kopfrkingl úr átvedlését, útját a jóságtól a magát ugyan még mindig jónak, nemesnek, fennkölt eszmék úttörőjének hivő, valójában a besúgástól a tömegírtásig minden aljasságra hajlandó felszabadult, tudatos gonoszságig, Kopfrkingl úr személyében így nyújtja Fuks a század legdöbbenetesebb tömeges átváltozásainak, a példás polgárokból lett tömeggyilkosok, a józan életűekből lett őrjöngő fanatikusok átváltozásának alapképletét.
