Főétel – mondjuk a húsételekre –, tehát olyan fogás, amely nem maradhat ki az étrendből. A húst mindig is a legfontosabb táplálékának vallotta az ember, olyannyira értékesnek, hogy a rég volt istenek oltárán is a legfőbb áldozatként szolgált. Az ókori lakomáknak csak a híre maradt meg, a Nyársforgató Jakabok kora lejárt, de még mai s művészetnek számít ízletesen elkészíteni a húst. Szinte egyetlen ételt sem lehet olyan unalmassá és olykor ehetetlenné tenni, mint a húst, érdemes hát néhány apróságot szem előtt tartani: – Mindig a célnak megfelelő húst vásároljunk. A mélyhűtők korában sokkal gazdaságosabb egyszerre több húst venni, arról nem is szólva, hogy pl. a bélszínnek – és általában a marhahúsoknak – kifejezetten jót tesz, ha a mélyhűtőben előérleljük őket. – A hús külleme sose tévesszen meg bennünket; a „szép” hús még nem biztos, hogy jó is; – A hirtelensültek esetében ne ragaszkodjunk a teljesen sovány húsokhoz, a kissé zsírosak, pl. a sertéstarja vagy az oldalas, sokkal ízletesebbek, és a fölsöleges zsírt utólag is eltávolíthatjuk; – Általában 150-200g húst számítsunk személyenként. A hús mennyisége függ még a körítés jellegétől, valamint az előétel vagy leves tartalmasságától; – A borjúhúst helyettesíthetjük fiatal marha előérlelt húsával vagy tejben pácolt sertéshússal is. Fontos művelet a hús előkészítése. A húst felhasználásáig hűtőszekrényben kell tartani, folyó víz alatt, lehetőleg egészben megmosni – hogy az értékes tápanyag ne ázzon ki belőle –, csak azután felszeletelni, kiverni vagy kicsontozni, és ha a recept nem szól másképpen, kb. fél órára gyengén besózni.
