A levél. A legbensőbb érzések, gondolatok lenyomatai. Titkok, melyeket sokáig nem olvashatott harmadik személy. Most azonban kedves Olvasó, Ön a magyar színészet legnagyobb alakjának legintimebb életébe, gyötrelmeibe, boldogságába pillanthat bele e kötet által.
"... Kérlek bocsáss meg nekem. Ígérem, ledobom ezt az álcát magamról. Bocsáss meg nekem, hogy fáradságos, nehéz életedet még ezzel is terhelem.
Anyák napján fogadom, hogy becsülésem és "művészi" szerénységgel fogom továbbjárni az utamat. Most a posványról. Igen, van ilyen és én is belestem egy bizonyos posványba. De ez a színházi "posvány" csak addig hat nyomasztónak és furcsának, amíg nem elég önálló az ember, amíg nem tud ezen felülemelkedni..." - írta 1958-ban, Debrecenből édesanyjának Latinovits Zoltán.
Őszinte, önmagukért beszélő sorok, amelyek mindent elárulnak a halhatatlan művész és "Édes jó Mamikája" kapcsolatáról gyermekkorától haláláig."
Először lát napvilágot ez a levélgyűjtemény, mely megdöbbentő pillanatokat szerez olvasójának.
