Részlet a könyvből:
"Rimapénteki Rimai Péntekh Rácpácegres legforgalmasabb sugárútján nyitotta meg fényes patikáját, ott, ahol naphosszat özönölnek a népek, de ha nem özönölnek, akkor is szállingóznak, ... (?) Kisurak, nagyurak, mind arra járnak / kénytelenek járni, már csak azért is, mert Rácpácegresnek csak ez az egy sugárútja van, s ha már válogatni lehet, szívesebben jár az ember sugárúton. Hát még ha válogatni se lehet/nem lehet válogatni se! És valljuk be, Rácpácegresen ez a helyzet! Mivelhogy Rácpácegresnek nemcsak hogy sugárútja nincs több, de utcája, útja, tere, köze, közléje, szuglája se. A formája felől nevezhették volna ezt a sugárutat térnek, útnak, utcának, sőt esetleg köznek is, de ha lúd, legyen kövér, a rácpácegresi főtanács úgy határozott, hogy (legyen) sugárút legyen. Csak a nevét illetően nem tudtak megegyezni. A Rácegresi párt azt akarta, hogy Rácegresi sugárút legyen, a Pácegresi párt meg Pácegresről akarta elnevezni. Végül aztán hosszú dér-durr és haddelhadd után abban egyeztek meg, hogy a sugárút északról délre Pácegresi, délről északra viszont a Rácegresi nevet viseli. Tudom, ez egy nem rácpácegresi léleknek egy kissé bonyolult, de mi, odavalósiak azonnal értettük, miről van szó. A sugárutat mindössze öt ház szegélyezte, de csak az egyik oldalán. Tehát ha valaki Délről érkezett, a jobb keze felől estek a házak."
