Csángómagyar népzene
Legedi László István (sz: Klézse, 1948) a moldvai csángó kultúra kiemelkedő zenészegyénisége. Furulyázni eleinte édesapja – Klézse egykori híres furulyása – Legedi László András tanította, de később sok más forrásból származó dallamot tanult meg és alakított saját ízlése szerint. 16 éves korától guzsalyasokban furulyázik egészen ezen közösségi alkalmak 1960-as évekbeli megszűnéséig. Furulyajátékának jellemzője a finom dallamvezetés és virtuozitás. Ez utóbbi összetéveszthetetlen ismérve a különleges „aprózó” technika. Nevéhez kötődik számos dallam és variáns, a teljesség igénye nélkül említve néhányat: sirített tánc, tilinkós öves, csobános, vert kezesek, csimpoj és a kavalos öves dallamai.
Játékára először Pásztor Ferenc figyelt fel és 1990-ben meghívta Budapestre. Ettől kezdve vált egyre ismertebbé Magyarországon, s ma már rendszeres vendége a táncházaknak, táboroknak, fesztiváloknak és egyéb csángó témájú rendezvényeknek. A magyarországi furulyások közül alig akad olyan, aki ne ismerné dallamait, vagy akár személyesen őt magát. Szinte valamennyi felvétele mintául szolgálhat a moldvai zenével foglalkozók számára.
Mint furulyás Szlovéniában, Ausztriában és Finnországban vendégszerepelt, a Iaşi-i Rádió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió őriz felvételeket tőle. Első hangfelvétele Magyarországon jelent meg 1996-ban „Szeretőm a táncba” címmel, melyen Bálint Erzsébettel együtt szólaltatnak meg klézsei énekeket és táncdallamokat. Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb hangsúlyt fektet tudásának továbbadására szülőfalujában és Magyarországon egyaránt. Dallamaival a következő hanghordozók és kottás kiadványok jelentek meg eddig: „Szeretőm a táncba” (MC 1996, CD 1997, Etnofon) , „Serény magyaros” (CD 2002, Etnofon) , „Moldvai csángómagyar furulyás dallamok és énekek” (könyv 1997, Okker) , „Moldvai hangszeres dallamok” (könyv CD melléklettel 2001, Etnofon) .
Az első felvételeinek megjelenése után 10 évvel rögzített Csobános címet viselő lemezanyag újrajátszott és első alkalommal rögzített dallamokat egyaránt tartalmaz. Tagadhatatlan, hogy az állandó szerepeltetés hatással van az előadóvá lett zenészre, visszaható folklórfolyamatként érlelve tudatát, zenéjét. Célunk volt ezen folyamat vadhajtásait mellőzve, csak a hagyományhoz szorosan kapcsolódó anyag felidézése, megörökítése. Petrás Mária és leánya, Petrás Alina, Szilágyi Angéla, valamint budapesti zenészek közreműködésével válik teljessé és színessé az a zenei anyag, amely – az eddig megjelentekkel együtt – hiteles és teljes képet próbál adni Legedi László István kiemelkedő tudásáról, gazdag repertoárjáról.
