H. G. Wells sci-fi klasszikusa, Az időgép című regény először 1895-ben jelent meg, ami egy, még 1888-ban, diákként írt, és az egyetemi újságban megjelent Időutazók című novelláján alapult. Mivel ez a munka még a huszadik század elejének nagy technológiai vívmányai előtt született, a tudományos háttere meglehetősen gyenge. Ennek ellenére a tér-időről vallott koncepciójával, az idő negyedik dimenzióként való elképzelésével már húsz évvel megelőzte Einstein speciális relativitáselméletét!
Emellett a társadalmi reflexiói is érdekesek voltak. Az időgép feltalálója a távoli jövőbe tett utazása során együgyű, élvhajhász fiatalokból álló civilizációt talál, az eloikokat, akik a gyönyörök és szórakozás földi paradicsomában élnek. Ám a föld alatt egy másik társadalom is található: ott élnek a majomszerű morlockok, akik a felszíni világ örömeinek fenntartásához szükséges szerkezeteket üzemeltetik.
Az időutazó először azt hiszi, a felszín alatti munkások egy, az eloikok által leigázott faj, akiknek feladata eme Paradicsom kiszolgálása. Csakhogy később felfedezi, hogy a morlockok időről-időre egyfajta transzállapotba ejtik az eloikokat, majd rengeteget elhurcolnak közülük a föld alá, hogy ott eleségül szolgáljanak a kannibál morlockok számára. Valójában tehát a morlockok a világ urai, akik megengedik az eloikoknak, hogy élvezzék a felszíni játszóteret, ám valójában olyanok, mint a legelőn tartott marhák...
Az egész regény ugyan pusztán sci-fi, mégis magába foglalja Wells pesszimista nézeteit az emberi társadalom jövőjéről... Wells a maga korának páratlan képességű látnoka volt. Műveinek számos leírása megdöbbentő pontossággal mutatja be a közeljövő néhány eseményét...
A regényben az a legbámulatosabb, hogy Wells ugyan néhány részletben tévedett, mégis, a szereplőket és a második világháború általános körképét tökéletesen azonosította.
Manapság már általánosan elfogadottá vált, hogy a reptiliánokként vagy másképp reptiloidokként ismert földönkívüliek évezredeken keresztül lakták a Földet, amit őshazájuknak tekintenek, s aminek állítólag a történelem előtti időkben eredeti birtokosai voltak. Egy időben éltek a dinoszauruszokkal, amelyek szintén hüllők voltak, s ez azt jelenti, hogy kétszázmillió és hatvanötmillió évvel ezelőtt éltek bolygónkon, mely utóbbi dátum a dinoszauruszok kihalásának időpontja.
A jura-korként is ismert időszak eme számadatait a közismerten megbízhatatlan szénizotópos kormeghatározással nyerték. Ennek ellent mondanak azok a bizonyítékok, amelyek a dinoszauruszok korát nem több mint egymillió évvel ezelőttre becsülik. Tudjuk, hogy a reptiliánok már az ember megjelenése előtt is itt voltak; s egyes elméletek szerint ide a Sárkány-csillagképből érkeztek...
Emberi kolóniák jöttek létre 110 különböző csillagrendszerben, a legtöbbjük rendelkezett az űrutazáshoz szükséges technológiával. Létrehozták a Fény Galaktikus Szövetségét és együtt vették fel a harcot a reptilián hódítókkal...
A reptiliánok idővel megtanulták, hogyan tudnak emberi alakot ölteni, így beszivárogtak a szőke, kék szemű emberek történelemelőtti, atlantiszi civilizációjába. Embereket raboltak, és létrehozták belőlük a reptilián hibrideket. A teljes körű inváziót megelőző beszivárgás és hibridizáció taktikája a mai napig védjegye maradt a reptilián hódításoknak...
A reptiliánokról szóló szakirodalom azon az egyöntetű véleményen van, hogy azok emberi vérrel és hússal táplálkoznak. A számos művet megjelentető Andrew Hennessy A reptiliánok véröröksége című cikkében a következőképp fogalmaz: „A reptiliánok és a félvérek azért isznak vért, mert ezzel tudják megszerezni az egyén életerejét, és azért is szükségük van rá, mert csak ennek segítségével képesek fennmaradni ebben a dimenzióban. Az emberi hús vagy vér fogyasztása közben gyakran változnak vissza eredeti reptilián alakjukra - ezt szemtanúk leírásából tudom. A vérfogyasztás a génjeikben van, és a hierarchia csúcsán álló legfőbb papnő vagy anyaistennő végzi el a Testvériség számára azokat a rituálékat, amelyek szükségesek hozzá, hogy a mi dimenziónkban túlélhessenek.”
Megtörténhet, hogy ha a reptiliánok győzedelmeskednek az emberiség felett és sikerül a Föld lakosságának nagy részét kiirtaniuk, hasonló gyakorlatot vezetnének be, mint Az időutazóban leírt társadalom. Közismert, hogy hipnotikus erővel bírnak az emberek felett, amit az eltűnéses esetek többsége is bizonyít. Azt is tudjuk, hogy rendkívül türelmesek. Képesek lehetnek akár nyolcezer évet is várni, hogy a Föld körülményei megfelelőek legyenek a számukra. Természetesen elég szomorú kilátás, hogy egy kevéske reptilián képes lenne eltörölni az emberi civilizáció minden dicsőségét, és a Földet egyetlen hatalmas vadászterületnek nyilvánítani. Talán még a dinoszauruszokat is visszahoznák. Az olyan prehisztorikus állatokat, mint a mamut, már képesek a leletekben fellelhető DNS segítségével újrateremteni.
Ebben a könyvben kísérletet teszek arra, hogy elmeséljem, miként kezdődött ez a Naprendszerünkért folytatott „nem ejtünk foglyokat” háború, amiben most, a huszonegyedik században találtuk magunkat...
