Részlet a műből:
Ahogy végére ért az előadásnak, John C. Lendvay, a Santa Monica-i Santa Cecilia Egyetem kriminalisztikai tanszékének tanára, a katedrára támaszkodott, és levette a szemüvegét. Két ujjával megmasszírozta az orrát, aztán várakozóan nézett ránk. Ezeknek a pénteki előadásoknak sajátos koreográfiája volt. A kriminalisztikai előadás után Lendvay - engedve rimánkodásunknak - előadott egy-egy tanulságos történetet, amelynek természetesen ő volt a főszereplője, még azokban az időkben, amikor mint magánnyomozó gyarapította bankszámláját. Lendvay történeteinek fergeteges híre volt, s olyanok is szívesen látogatták előadásait, akiknek különben semmi közük nem volt a kriminalisztikához. Nos, ezen a megveszekedetten forró délutánon sem voltak kevesebben, mint máskor szoktak. Néhányan papírt, ceruzát készítettek elő, hogy jegyzeteljenek. Mi, az első sorokban inkább lebilincselő előadásmódját élveztük, és vaslogikáját, amellyel kibogozta a legkacifántosabb ügyeket is. Lendvay prof. megsimította ősz, kefére nyírt haját, megvárta, míg elül a mocorgás, mindenki megtalálja a helyét, aztán végigtekintve a hallgatóságon, beszélni kezdett.
