"Megfogtam a kezét: hideg volt, és merev. A biztonság kedvéért még a szemébe is belenéztem, de csak azt láttam benne, amit ilyen esetekben már számtalanszor: a még élő világ iránti tökéletes közönyt.
Torkomban dobogott a szívem, pedig csak a jóisten a megmondhatója, mennyi hullát láttam már életemben. S többségük nem is volt olyan szép és friss, mint ez itt. Megráztam a fejem, és megpróbáltam elhessegetni magamtól a múlt árnyait.
Felálltam, és igyekeztem eltakarni a fickót az utasok elől. Fogalmam sem volt róla miért tettem, hiszen a legokosabb és a legtermészetesebb az lett volna, ha a sorsára hagyom. Fogom a táskám, és megyek a dolgomra.
Csakhogy nem olyan fából faragtak, mint azt, aki mindig a legokosabb és legtermészetesebb utat választja."
