- Mi újság? Mit talált, Lawrence? Kiemeltem a vízből a kalapot, és letettem a fedélzetre. - Ajándékot. - Mi ez? Egy kalap? És hogy érti azt, hogy ajándék? Ember, magának van kedve ebben a rohadt éjszakában is tréfálkozni? Ezúttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna. - Mi sem áll távolabb tőlem, mint a tréfa! Odakint valakik tudják, hogy itt vagyunk a hajón, és... figyelmeztetni akarnak valamire. - Te jó ég! Mire? - Például arra, hogy ne hagyjuk el a bárkát. - Egy kalappal? - Nézze csak meg, mi van benne! Gyanakodva a fejfedőhöz oldalazott, és óvatosan belepislantott. - Mi... ez? Leültem a deszkákra, és a dzsungelra meresztettem a szemem. - Vér, Mr. De Leon - mondtam komoran - Méghozzá emberi vér. Hallotta az üvöltést? Nos hát, valakit megöltek a fák között. És az ő vére van a kalapban. De Leon remegő kézzel az árbocba kapaszkodott. - Ébresszen fel, Mr. Lawrence! Én fel akarok ébredni! Nekem holnap át kell repülnöm Indiát. Fel akarok ébredni! Ekkor hangzott fel a második halálsikoly.
