A földeken át mentem hazafelé. Nyár derekán voltunk, a rétet már lekaszálták, s éppen a rozs aratására készültek. Ebben az évszakban százféle mezei virág tarkasága bűvöli el a szemet: piros, fehér, rózsaszínű, dús, illatos lóhere, tejfehér, rikítósárga közepű, kacér margaréta csípős, mégis kellemes bűzével, sárga, mézes illatú vadrepce, magas szárú, lila meg fehér, tulipánforma harangvirág, kúszó bükköny, sárga, vörös, rózsaszínű sikkantyú, akkurátusan sorakozó, lila virágú útilapu, halványrózsás bolyhaival és alig érezhető, finom, kellemes illatával, búzavirág, amely a napfényben és fiatalságában élénkkék, estére, öregkorára pedig elhalványul, és pirosba hajlik, finom, mandula illatú, hamar hervadó szulák.
