A mai nap során azt a bizonyos puszta éberséget, vagy tiszta éberséget szeretnénk tapasztalni, amely átélhetővé teszi számunkra a tudat valódi természetét. Ezt önmagában gyakorolni nagyon nehéz. Nem azért, mintha bonyolult lenne, hanem épp az egyszerűsége miatt. Amit át szeretnénk élni, az valami teljesen nyilvánvaló, tárgynélküli dolog, s ennek ellenére nem tudjuk tapasztalni, nem tudjuk felismerni, hogy miről is van szó. Nincs tapasztalatunk róla, mivel ahhoz vagyunk szokva, hogy valamivel állandóan foglalkozunk, valamire mindig irányulunk.
Így aztán nem a tudat saját éberségét, saját szemlélőerejét tapasztaljuk, hanem a tudatban mindig valamilyen tárgynak a tudatossága van jelen. Egyáltalán el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan is lehetne elmozdítani a tárgyakat a tudatból, hiszen ha eldönti is az ember, hogy nem gondol semmire, akkor is van már valami a tudatában (az ti., hogy "nem gondolok semmire"); valamilyen tárgy tehát mindig jelen van. Tekintve, hogy a tudat mindig foglalkozik valamivel, mindig van valami tárgya, nem kezdhetünk azzal hozzá a probléma megoldásához, hogy nem legyen semmilyen tárgya, hanem ehelyett mi magunk adunk neki valami tárgyat. A megoldás kulcsa az, hogy az attitűdünket, a hozzáállásunkat változtatjuk meg a tárgyak vonatkozásában.
