A két művészet egymás iránti vonzódását, időnként kölcsönhatását szinte az emberiség kezdetétől nyomonkövethetjük. A képzőművészet gyakrabban, következetesebben fordul a tánc felé. Talán természetes is ez, hiszen a tánc magába foglalja a festészet és plasztika örök témáját, az emberi testet. A táncábrázolások létrejöttében azonban nem kevésbé fontos szerepet játszhatott a lehetetlen lebírásának alkotói szándéka, a törekvés a mozgás dinamizmusának, sodrásának megragadására, - az a vágy, hogy a tűnő, nagyszerű pillanat örökérvényű rögzítést nyerjen.
