"Bújdosó magyarok szikkadt ajakárúl
Porbahull a nóta . . .
Míg szemem villódzó játékába bámul
Hunyó parazsaknak,
Lelkemben szavaknak, avult dallamoknak
Új értelme támad . . .
Habjai csobbannak ős Ugor-Volgának
Emlékezetemben,
Régről, mikor még tajtékos vad hátán,
Széles, lomha hátán ujjongva eveztem . . .
Kisértenek sápadt sivatagi esték,
Mikor még szemeim, ifjú szemeim
Ázsia egének csillagjait lesték,
S rőt, lobogó-lángú tábortüzek mellett
Kobozom pengetve éltem vígan tellett . . .""
(részlet a könyvből)
