Hogy elmegy az idő! Bizony, lassan-lassan már fiatal fává serdülnek a kis sarjak, amelyek az idő tájt ültetődtek, amikor ennek a tanulságos könyvnek első kiadása látta meg a napvilágot. Virágba borultak a gyenge cserjék, még törzsökösebbé vastagodtak az amúgy is tekintélyes, tiszteletre méltó faritkaságok, új erdők, ligetek fakadtak, s lehet, hogy az irántuk való szeretetünk is még jobban növekedett. Hisszük és valljuk, hogy ép lelkű ember születésének pillanatától kezdve eggyé forrott, haláláig együtt él a természettel – még akkor is, ha felnőtt ideje jó részét távol a természettől, gépteremben, íróasztal mellett, orvosi rendelőben vagy tanári szobában kénytelen tölteni.Ám ebben az esetben is – vagy még fokozottabban – vágyik olyan írásos művek után, amelyek a természet szépségei között tanulságosan kalauzolják el.
