Ül egy fotelben, körülötte 30, 300, 3000 vagy annál is több ember, férfiak, nők, gyermekek, nemzetközi társaság, minden arc izgalmas és izgatott. Ő pedig mesél. Tizennyolc éves, huszonnyolc és harmincegy, hatvanöt, hetven, nyolcvankilenc. Ez az a könyv. Nem memoár, nem önéletrajz, nem emlékezés - de mind a három: a kor, az elmúlt csaknem száz év egyik legizgalmasabb leírása. Ha van tanú, ő az, és a film.
Képzeljük el őt a mi szobánkban, egy fotelben, amit több százan ülünk és több ezren állunk körül. Makk Károly mesél, gesztikulál, mi meg hallgatjuk, és ámulunk. Tőle tudjuk meg, hogy az életünk így telik el, és egyre többet ér az, ami elmúlt, és még többet az, aki mi magunk vagyunk.
Karcsi, Makk Károly, Karoli - sőt Kaa-ro-liii! - ide-oda röpköd, kalandozik. Liliomfi, Ház - élet - a sziklák alatt, egy kis erkölcs, egy kis éjszaka, egy kis Szerelem, cannes-i bemutatók, Egymásra nézve, '56, Rákosihoz vissza, Kádárhoz előre, és hozzá megint vissza. A forradalom. Déryvel - Törőcsik Marival - Cannes-ban. Cannes, Cannes és megint Cannes. Hollywood, Párizs, Róma... Los Angeles.
Bejön... dehogy jön, már ott ül Krencsey Marianne. Megpördül. Psota Irén. Ő is megpördül, majd megpúposodva el. Bejön Darvas Iván Aczél Györggyel. Darvas Liliomfiként kalapot lengetve meghajol előttünk, a közönség előtt, és elvonul a magánzárkába, ahonnan Aczél sem hozhatja ki. Ők ketten jól elvannak Déryvel, hiszen börtön minden, minden börtön, ami van. Akkor is, amikor még nincsenek gumifalai - de hátha vannak!
Bejön ebbe a szobába a sok száz, sok ezer mesehallgató elé Tolnay Klári, Dómján Edit, Görbe János, Szirtes Ádám. Coppola, Tony Curtis, Truffaut, Fellini, Lollobrigida, Bakó Péter, Dajka Margit, Marina Vlady - Viszockij nélkül, majd vele - Örkény. Jancsó. Bejön Konrád, csöppnyi boldogsággal is. Bejön jó néhány cannes-i mese. Két Oscar-jelölés, ami Makk értelmezésében utólag már„csak" Oszkár.
A mese hőse Berettyóújfaluból indul, befogja Debrecent, és befogadja Budapest, megmártózik a napfényes és ködös Balaton vizében, elrobog Rómába és onnan is el, de megállapodik Cannes-ban és Los Angelesben. Hogy aztán elmondhassa magáról - én nem is féltem, csak éltem, így képzeljük el Makk Károlyt ebben a könyvben! Játszani kell, és szeretni kell...
