Emlékszem, gyermekkorom egyik kedvenc játéka a kaleidoszkóp volt. Órákig el tudtam nézni, amint a vékony műanyagcsőben levő üvegdarabok mindig másképpen tükröződtek vissza, attól függően, hogyan forgattam a hengert. A benne lévő anyag, "matéria" ugyanaz volt, mégis mindig más formát öltött.
Felnőttkorban ezt a csodát az asztrológia nyújtotta. Ugyanazok az alapelemek, a tizenkét jegy, a tizenkét ház, a tíz bolygó, a fényszögek - mindössze ennyi; és mégis leírható általuk a láthatatlanból felépülő formavilág. Mindig jobban érdekelt, ami a látszat mögött rejtőzik, azok az összefüggések és szabályok, amelyek a szilárdnak tűnő anyagvilágot irányítják...
