A regény egy hosszúra nyúlt, naplószerű, fiktív levél, melyet a halálra készülődő, megfáradt Hadrianus ír az unokájául fogadott ifjú Marcus Aureliusnak. Visszaemlékezéseiből kirajzolódik előttünk a hadvezér és a birodalomszervező, a "pax romana" elvét valló politikus, a tisztán látó, emberséges uralkodó, a görög kultúra híve, a művészetek finom ízlésű pártolója, de megismerjük a magánember gyarlóságait, kételyeit és félelmeit is, s a szerelmes férfit, aki ifjú görög kegyencének, a szelíd, bánatos arcú, szép Antinoosznak az elvesztése után örökre vigasztalatlan marad.
A már számos nyelvre lefordított, szép, klasszikus hangvételű regény történelmi és emberi hitelességgel mutatja be az ókori bölcs uralkodót s a II. századi római birodalmat.
