A gazdagon illusztrált könyv összefoglalja a kézhajtású és az automata zenegépek fejlődéstörténetét, és bepillantást enged egy letűnt mesterség műhelytitkaiba, művelőinek életébe.
Az 1930-as évekig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt figurája volt a kintornás. A zenegép hangos sípja vagy zongorát utánzó dallama gyakran megszólalt a bérházak udvarain, a vendéglők kerthelyiségeiben. El sem lehetett képzelni nyáresti mulatságot, lakodalmat a Tabánban, a Gellérthegyen vagy Óbudán kintorna nélkül. Csak Budapesten még a húszas-harmincas években is évi 200-250 kintornás engedélyt adtak ki, s még a II. világháború után is működött a verklisek közül jó néhány.
