Az Egyetlenem Méhes György hattyúdala, egyben a legszemélyesebb, legérzelmesebb műve.
"Tagadhatatlan, hogy életem következő hatvan esztendejében ő volt az a nő, aki a mindenséget, a boldogságot jelentette számomra, és most, mikor halála után egy héttel rágondolok, még mindig ott él a lelkemben, és hátramarad időmnek egyetlen értelme, hogy megírjam életének történetét.
Lehet egy nőt ennyire szeretni, egyre mélyülő imádattal?
Bizony mondom, hogy lehet."