A herbáriumok a középkor és az újkor mezsgyéjén állnak – Erdélyben is nagyhatású társadalmi és szellemi változásokat jeleznek. Kiágaztak már az ókori talajban gyökerező Historia Naturalisok közös törzséből, de egy ágban halad még bennük a botanika és a gyógyítás tudománya, rügyezik a nyelvújítás és a népismeret igénye is. Melius Herbáriuma (1578) szintén a reneszánsz és a reformáció tavaszán fakadt, friss európai fuvallatok segítették kilombosodását. Századunkban – mely nem kevésbé viharos változások hordozója, mint a XVI. század – az egykori hajtás új ágakra oszlott; ma az egységes orvostudomány, gyógyszerészet, botanika van eltűnőben. Új rügyek feslenek, új lombok közt terem a gyümölcs, de a termés záloga a törzs, az ág, mely a lombokat takarja.
