Az euritmia egészen fiatal művészet, az antropozófia szelleméből keletkezett. Gyökerei azonban a jelenből a messzi atlantiszi múltba nyúlnak vissza. Ez az örökség ma arra vár, hogy a jövő szubsztanciájává váljon. Az euritmia lénye szorosan összekapcsolódik ezzel az átalakulással, és a TIAOAIT-formagyakorlatban nyílt titokként válik láthatóvá a színpadon. A jövő szubsztanciája új, morális éteri impulzus, ami Krisztus éteri újraeljövetelével válik elevenné. Ez valójában az éter szubsztanciája, ami az igazi euritmizálással kapcsolódik össze. Így az euritmia a „karma új urának” területén is működik. Michael Debus közvetlenül vezeti el az olvasót ezekhez a mondatokhoz: „A karma lényegében nem más, mint a sors euritmiai formája – Az euritmia látható karma.”
