Tunézia Észak-Afrika legfejlettebb, legtoleránsabb és legnyugodtabb országa. A berber kalózok egykori búvóhelye, volt francia gyámság alatt lévő terület, a "Fátylak országa" a hatvanas évek közepén nyitotta meg kapuit az idegenforgalom előtt. Egy évtizeden belül az utazási irodák prospektusainak állandó szereplőjévé vált, és ma több mint 400 szálloda látja vendégül, utaztatja és szórakoztatja az évi 3 millió turistát. Tunéziáról naprakész könyvet írni olyan, mint ameg akarnánk festeni egy akrobata portréját mozgás közben. Tunézia nem csupán gyors iramban haladó "fejlődő ország"; az az ezzel párhuzamos társadalmi változások tempója az európai ember szemével nézve elképesztő. A gazdasági növekedés alapjait Bourguiba néha elnök idején fektették le - új települések és lakónegyedek, kórházak, iskolák és alacsony bérű lakások épületek ekkor -, de a nagyberuházások zöme - autópályák, két új villamosított vasútvonal, ipartelepek, belvárosi felhőkarcolók és az Arab Liga székháza, gátak, csatornák és nemzetközi csővezetékek, pazar idegenforgalmi központok, szórakozóhelyek és újabb nemzetközi repülőterek - a nyolcvanas években valósult meg. A fejlődés azonban nem változtatott meg mindent gyökeresen. A hosszan elnyúló mediterrán partvidék megőrizte eredeti szépségét, és Afrika napja - mit sem törődve az általános haladással - az év nagy részében régi hevével ragyog a derűs tengerpart, a hegyek és a sivatag fölött.
