Amikor Leonardo da Vinci 1519. május 2-án meghalt, hűséges társára, a nemesi származású művészre, Francesco Melzire hárult a feladat, hogy gondoskodjon mestere anyagi és szellemi javainak őrzéséről. [...] A ládákban töméntelen mennyiségű papír, rengeteg fából és fémből készült modell és néhány festmény volt; felbecsülhetetlen értékű kincsek, melyek évszázadokra megalapozták alkotójuk hírnevét. Ebből a hagyatékból számunkra annak a mintegy 13000 oldalnyi feljegyzésnek van a legnagyobb jelentősége, amelynek zsineggel átkötözött, vagy bőrkötésű jegyzettömbökbe és dossziékba gyűjtött lapjait Melzi magával vitte családi birtokára, a Milánó közelében található Vaprióba. Az volt a szándéka, hogy rendszerezi és katalogizálja Leonardo írásait, melyek a védművek, bástyák építésétől a madarak repüléséig, az emberi vese felépítésétől a Hold krátereinek megfigyeléséig a legszélesebb tárgykört ölelték fel. Ezt hagyta a világnak örökül Leonardo: az első tudós kutatásainak eredményét.
