Két világháború, és az a kilátás, hogy majdnem biztosan a közeljövőben egy harmadikkal is szembe kell néznünk, arra a felismerésre kell hogy késztesse az embereket, hogy manapság az élet bizonytalan és kiszámíthatatlan. Valójában a jelenlegi világhelyzet növekvő gondjai, a mélységes aggodalom, a modern gazdasági élet által okozott izgatottság és nyugtalanság az egész világon az értelmiséget töprengésre késztetik. Az emberek tudatára ébredtek annak, hogy a mostani magatartásunkban valami alapvetően el van rontva. Nem tehetünk mást, mint hogy elismerjük, hogy minden civilizáció és racionalizáció ellenére, a tudományban és a technológiában bekövetkezett hatalmas fejlődés ellenére, nincs sok különbség a kőkorszakban a szomszédjával kőbaltával hadakozó barlangi ember és XX. századi modern ember között, aki hajlamos arra, hogy az ellenfeleit, egyidejűleg akár milliókat, a végső fegyverével, az atom és hidrogénbombával kiirtsa. Mintegy megerősítve a régi igazságot: „Soha senki sem tanulja meg a történelemleckét", és úgy látszik, mindent megteszünk a háború folyamatossága érdekében. És ha épp nem harcolunk, az csak azért van, mert mind a két fél a kedvező pillanatot várja, amikor halálhozó fegyvereivel a másik fölébe kerülhet. Mi az oka ennek a viselkedésnek?
