"Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!" - írja egy képeslapon Ludvík Jahn, a természettudományi fakultás ifjú hallgatója pártiskolára vezényelt kedvesének. Tréfából. Az 1949-es év Csehszlovákiájában azonban nem ismerik a tréfát. Ludvík Jahnt kizárják a pártból, kirúgják az egyetemről, a katonaságnál a büntetőalakulathoz sorozzák be, bányamunkára küldik. Ludvík Jahn élete és karrierje visszavonhatatlanul derékba törik. Hosszú éveken át csak a bosszúvágy élteti. És egyszer csak felvirrad a megtorlás napja. A hajdani, gonoszul félresikerült tréfát egy másik, éppoly kegyetlen tréfával akarja helyreütni. A tréfa azonban ismét visszájára, ismét őellene fordul. A történelem tréfáit jóvátenni nem lehet. Csak elfelejteni. Közös közép-kelet-európai múltunk egy darabja elé tartott tükröt regényében Kundera. Egy olyan kor és nemzedék elé, amely mindenáron, akár emberéletek árán is, szépnek, makulátlannak, példásnak akarta látni és láttatni magát. Az igazság tükre azonban torz képet mutatott. Nem a tükröt kell okolni érte. Nem is a regényt, amelyben talán jelenünk valóságszilánkjaira is ráismerünk. Ez csak a történelem rossz tréfáinak, fintorainak örökös ismétlődését bizonyítja.
