"Molnár Ferenc kitűnő, érdekes író. Nevét már az irodalomtörténet tábláira vésték, itthon és külföldön, s mégsem lehet őt osztályozni, művészi eszközeit illetően sem.
Realista? Szereti a valóságot, az aprólékosságig, szeme észrevesz, fontosnak lát egy porszemet is, mint valami górcső, de azért a nagy tényeket sokszor elhanyagolja, egyáltalán nem realista. Ahhoz nagyon lírai, lázas. Impresszionista? Kedveli az esetlegest, az események szeszélyét, a könnyű, finom szellemet, de azért nem impresszionista. Ahhoz túlontúl érzéki. Szimbolista? Sok jelképpel él, minden darabjában, de nem szimbolista. Ahhoz igen felbontott, világos, beszédes.
Mindegyik irányból van benne egy csipetnyi, s ezek az elemek barokk tarkasággal elegyülnek művészetében...
A legjobbak, kik megjelölték méltó helyét a mai drámaírók között, szeretik hangsúlyozni, hogy sohasem a rajz az erőssége, hanem a szín, mely a rajz tétova vonalait elmossa. Alakjai emlékeztetnek azokra a finom képekre, melyeknek arcuk egy folt, ruhájuk egy regényesen izz felület, alatta azonban nincs sem csont, sem hús. Furcsán hangzik, de cáfolhatatlan igazság, hogy az a drámaíró, kinek most nem is egy világrész tapsol, sohasem biztos vonalvezetéssel, drámai fejlesztéssel tűnt fel, hanem azzal a tündöklő bűvészettel, mely ennek hiányát elfelejti."
Kosztolányi Dezső
A huszadik századi magyar dráma nagymesterének gazdag életművéből öt színpadi művet vettünk fel kötetünkbe: Az ördög-öt, a Liliom-ot, A hattyú-t, Az üvegcipő-t és az Olympiá-t.
